A hatso kert mogott volt a buszvonal, ha tudtak mikor erkezem Anyu lesetalt es ott vart.Amikor leszalltam a buszrol integettunk egymasnak.Szerettem a gesztust, azt hogy varnak erzest, az egymasnak orulos erzest.Mostani almomban is vart, abban az "otthonkaban"amit mar itt kapott tolem.Ez azert zokkentett ki, mert innen mar soha nem busszal erkeztem, ez a szep integetos orules elveszett.
Ilyenkor furcsafeju napom van. Az intenziv alom , ami felebreszt es keresem, hogy hol van..napkozbn ujra es ujra fogom mozizni magamnak az egesz jelenetet.Aztan keresek hasonlo valoban megelteket is.Van egy igazi kedvenc, amikor mar nagylany voltam, tanultam, es az elso magassarku csizmamban utaztam haza.Tel volt, hatalmas ho, a csizma sarka elakadt a hoban folyamatosan, egyszer nem jott ki, elestem.Fekudtem a hoban a kitekeredett bokammal, es nevetni kezdtem.Nagyon nevettem.Anyu probalt felhuzni a kezemnel fogva , kert: jol van agikam, alljal mostmar fel, felfazol.En meg csak nevettem, nevettem, amig O is velem nevetett...
*foto a netrol
