Becsaptam az ajtot es szaladva ertem el a lepcsoket, kettesevel vettem, hogy minel elobb felerjek, leirni vegre az ejszakai almom.
A parton voltam saruban, rovidnadragban, bokamat surolta a sekely langyos viz, kavicsokat gyujtottem..majd felebredtem, mosolyogva kineztem , a valosag mas volt, havazott.Talan ezt nevezik vagyalomnak csufoltam ki magam, mikozben tovabb neztem a gyenged havazast.
A piros lampaknal, mint fogsagban, az ido fogsagaban gondoltam vissza regebbi idokre, amikor ugy szaladtunk egymashoz, ugyanugy, ahogy elore elkepzelve veszem majd duplan a lepcsoket, a turelmetlenseg torkunkban dobogo izgatottsagaval, meselesi vaggyal, reakcio vaggyal.Milyen lesz a tekintete, a fintora, a legzese..vajon elfelejt majd levegot venni o is vaggyal?...a telefon , a computer kivegezte ezeket a pillanatokat, nyulunk erte es maris ott a hir.Megfosztva magunkat a latvanytol.Ma hianyzott ez az elmeny, a befejezo resze kulonosen.
Az egyik obolben veletlenul talaltam a kacsakra, mind ott gyultek ossze.Kisse irigykedve neztem oket, hiszen az en parti rajongasom sokszor eleg maganyos, a legtobb ember csak elmegy mellette...
