Lassan egy hete 2014 van, izlelgetem, es kulonosebb banasmod nelkul szoktatjuk egymast, egymashoz.Nem tudom, hogy a kimondottol lesz e boldog, boldog lesz e, de abban biztos vagyok, mivel abszolut boldogsag nem letezik, lesz sok boldog pillanata.A hozzaallas fontos, ma mar tudom, eppen ezert fontos ha tobbszor mondom is, egyfelen rahangolom magam a boldogsagra a sok ismetlessel...
Masodik eve elunk ebben a hazban, tragediakent eltem meg a bekoltozest, durcasan, dacosan, taszitva magamtol minden olyat, ami esetleg boldogsagot adhatna.Egeszen addig, amig elgyengultem, megadtam magam a sorsnak, kozte a boldogsagnak is, mert olyan nincs, hogy valami mindig csak rossz legyen.
Igy lettem sokszor boldog is, mert lett fahej illatu kertem a cukraszdatol, levelezesem a kertben a gyerekekkel, szamtalan mokus vandorolt utanam az elozo hazbol, feketerigok hada nezett be hozzam naponta.
Itt lettem borzasztoan beteg, de itt is gyogyultam meg.A haz szamtalan lepcsoje tart edzesben az egyeb torna mellett.Meglattam azt , amit a zoldovezetben elveszve a kertben, a szepsegben talan alig vettem eszre.Mennyi uzlet van bepapirozva, mennyi kisvallalkozo lett vesztese ennek a gazdasagi folyamatnak, ami napjainkban van.Vannak homeless tragediak, vannak utcan zenelo eletmuveszek, van antik utca rengeteg kinccsel, es van masik kedvenc aruhaz.Megmaradt a part, bovult masik szakasszal is, hogy boldogitson engem, egymast.Derusen tekintek ebbe az evbe, de a nehezsegei sem riasztanak el majd, mert tanulni legtobbszor, legtobbet abbol tudok.
