Ma beleutott a hideg a labamba es a kezembe is, pedig jo bundas, vastag talpu a csizmam, kesztyum is meleg van.Eleg volt az a par perc , amig kiszaladtam a toig nehany kepet csinalni.Tudom, ez mar nem a mai hidegnek szol, ez a sokadik napie, amikor mar minden ebredes valamifele kuzdelemmel jar.Lemondunk 30 percrol reggelente az ejszakai havazas miatt, a kocsi elomelegitese miatt.Meg az agy meleget orzi a borunk, amikor felkeszul a kinti fajos levegore ,a borunkon apro tuhegynyi szurasokat okozo fajasokra.Az orromon at veszem a levegot, erzem az apro csillamokat ahogy egyenkent dermednek meg minden belegzesnel.A ho hangja is mas.Elesebben koppan a lepes, merev, odafagyott labnyomokrol szol.Alaszkai vagyam jott el hozzam, ha en nem tudtam meg eddig menni.Hozta magaval idojarasi, termeszeti szepsegeit, viszontagsagait.A to tegnap meg kuruzslo asszonyok gozolgo ustjere emlekeztetett, mara befagyott, ha nem is osszefuggo jegpancellal, de nincsenek hullamok, nincs feszitett viztukor.Magaba fagyasztva mindent, erzelmeket, torteneseket.
Elveszi az eronket akkor is, ha csak nezzuk, erezzuk.Mindig a masnapot varjuk, biztatva egymast .A batoritasok melegsegkent futnak at testunkon, eppen ugy, mint egy forro tea.Mar nem beszelnek rolunk a vilagban, mar csak csendesen, fagyottan vivjuk napjainkat...
