B. 6 eves volt, amikor elem allt karacsony elott: anya attol felek nagy vihar lesz, sok ho, es nem fog tudni jonni a Telapo, szerintem menjunk el venni valami ajandekot biztonsagbol.
Egyertelmu, hogy volt honnan, kitol orokolni, mert semmi ujat nem mondok azzal, hogy igen, vannak szedult pillanataim nekem is.
Nem mindig varhatunk masra , ha rossz er, rossz kedvunk van.Ilyen alkalmakra talaltam ki, hogy leirok valami biztato uzenetet es elrejtem zsebemben, taskaban, konyvben, aztan elfelejtem es sokkal kesobb, ha ratalalok, orulok nagyon.Sokszor volt mar , hogy tenyleg nagyon jokor talaltam ra.
Mint tegnap is.Majdnem ket hete foladtam magamnak egy kepeslapot, mert jokedvem volt, jatszottam.Imadok jatszani.A nagy feszultsegben el is felejtettem, es tegnap mielott indultam, 2-kor dobta be a postas.Ugy ereztem jo jel, csak jo hirt fogok hallani.
Majd kesobb is, evek mulva jo lesz olvasni, nevetni a szedultsegeimen.A kozelemben sokan kapnak ilyenbol, mert masoknak is irok, es csak elrejtem itt ott.
Kapni jo, de adni sokkal jobb, es ebben benne van az is, ha magunknak adunk:)
*tavaly jartunk itt, de akkor haza hoztam a lapot.
