...ebben a mai , nagyon gyors vilagban az ingerek ugy kovetik , erintik egymast is, nem csak minket, hogy egyik masik utohangja masnap is kiser,atnyul, benned marad.Fonodnak.
Tegnap hajnalban mentem keresztul az ebredezo varoson, Toronto, igazi metropolisz, ahol 8 evig eltem, fulemben az elozo nap korhazfolyosojan koppano szandalom hangja.Este ismet atjottem a varoson hazafele, semmit nem csitult a forgalom.Nezem a szamtalan embert, a tomeget, ahogy elmegy egymas mellett erzeketlenul, mindenki valami cel fele sietve.Vajon hany embert ismerhetunk ilyen tomegben?5 alatt, esetleg 20-30, ha csak feluletesen nezem?
Nincs tobb, mert nem lehetseges.
Az unokatestvereim jutottak eszembe, es az a vilag, amikor meg szerettuk egymast.Ugy altalaban az emberek, de mi kulonosen.Amikor egy egy honap tavollet utan meglattuk egymast, az arcunk vilagitott a mosolytol, a szemunk csillogasatol, olyan nagyon szepen tudtunk orulni .
Aztan az elet valtozasai beszippantanak, a foldrajz eltavolit..es csak evek mulasaval nem erted hogy birod ki, hogy birtad ki ennyi ideig olyanok nelkul, akiket ennyire szerettel?
Hova tunik/tunt a szeretet? az, amelyik nem fejezodott/fejezodik be.
