neha
mikor eljon a nap vege, az ejszaka beboritja, mint anya ole a gyermeket
ugy huzodom ossze en is ebben a talan nekem teremtett sotetben
es felek
szempillam szelen batortalan konnycsepp csucsul
ugrasra keszen
felek attol a felelemtol, amit soha nem ereztem
csak mostanaban, ebben a kozelmultban
pislantasom a konnycsepp halalugrasa, tudom es feltem
keresem magamban a vidam, jokedvut
nevesse ki a batortalan konnycseppem, felelmem
neha nekem is jo lenne ujra es ismet, es megint es mindig
erezni , latni, tudni, fogni
azt a torekeny szalat, melynek neve a
visszavarnak
ha lenne masik vege, ha volna otthona, talaja
lehetne konnycseppje is, lehetne batrabb, buszkebb,
mint az enyim.
Olyan barmilyen lehetne, aminek lenyege a lete lenne.
