...meg emlekszem milyen furcsan vettem tudomasul annak idejen, amikor eloszor lett kocsim, a teli felkeszulest itt, itt felenk, mert csoppet sem hasonlit az otthonira ez az itteni.
Legyen mindig holapat a csomagtartoban, so, lampa, takaro,nehany konzerv, zseblampa.
Az orok lazado enem fittyet hanyt erre, soha egyik tartozek nem volt evekig.
Ma mar fel vagyok szerelve, lapat nelkul egy lepest sem es amikor ezt igy eldontottem magamban, fogalmam nem volt a mai naprol, es arrol sem, mennyire nem szabad lebecsulni egy holapat erejet, mert oriasival bir.
Mondanom sem kell elakadtam az utcank vegen, mert ahol en kihajtottam volna , eppen oda toltak elotte masodperccel a meroleges uton tisztitok.Nem estem panikba, kiugrottam, lapatolni kezdtem.Lass csodat.Egy perc sem telt el, a sarki hazbol jon a ferfi lapattal, bolint egyet , es lapatolni kezd.Kozben nehezkesen de megindul a beszelgetes, mar azt is tudom, hogy felesege amerikai, es szerinte mi kanadaiak tul udavariasak, kedvesek vagyunk:)kozben jon egy gyalogos ferfi, megall, hogy mit segithet.Ugy dontenek eleget lapatoltunk, uljek be, megprobalnak kitolni.Elore hatra hintazom a kocsit, ok probalnak kilokni de meg nem sikerul.Mire kiszallok mar harman lapatolnak.Engem ujbol visszaultetnek, elore hatra lendulet, sikerul..parkolom a kocsit, megyek megkoszonni, es persze nem hagyhatom a csodalapatom sem.Meg kezet is fogtunk, nahat..mindenki jokedvu, mosolyog, ez a nap is jol indul.
Na most utana gondolkodtam a lapat fontossagan.Ha nincs nalam es csak ulok a kocsiban, kicsi a valoszinusege, hogy valaki rajon (legalabbis rovid idon belul) mi a baj velem.Ha csak egy kocsit latnak, be is lehet dogolve, benzin kifogyva, stb.
Mindenkeppen a lapat a varazsbot ebben az egyenletben.A hoeses, termeszeti katasztrofa, a baj, barmilyen hihetetlen de osszehoz embereket.Meg engem is megnyit, beszelek, nevetek, kezet fogok.Pedig nem is szeretek itt lakni :)
Ervenyes itt is a mondas, miszerint minden rosszban van valami jo:egy elakadasban is:)
