A tavasz utan, a nyar is az erzelmek agyasa, a tavaszi ,bontakozo rugyek kiviragoznak ilyenkor.
Persze lehet csak en erzem igy, a sok erzelmemmel nyakon ontve:) talan olyan is, mint egy mentoov, hiszen barhol elerhet bennunket, a legnagyobb problemahegy tetejen is, utat mutat, vilagit, ha olykor el is sotetul minden korulottunk.Tokeletes pillanaterzest ad:)
Elo is vettem egy ket regit, filmet, verset, a ferjemrol nem is beszelve:)hangolodjunk kisse a szerelemre is, mert abban a megvilagitasban sokkal szebbnek tunik minden...
Ez a monolog, a Suttogo cimu filmbol valo, amit soha nem favorizaltak ugy, mint mondjuk a Madison hidjait, pedig szerintem a legszebb ferfi vallomas:
Mondok neked valamit Anna:
Alltam ott, neztem a lovat es eskuszom ereztem, hogy ugyanaz tortenik velem.Es ket valasztasom van, harcolok a dolgok ellen, vagy elfogadom, ahogy van.Tudod, khmm...en mindig tudtam, hogy jobban szeretlek.Nem zavart engem.Azt hiszem szerencsesnek ereztem magam, kicsit csodalkoztam is,hogy egy olyan no, mint te, velem akar lenni, ilyen ferfival, mint en.Es azt hiszem arra gondoltam, ha mindent jol csinalok, ha en leszek a legjobb ferj, a legjobb apa, sot ,jo ugyved, csak azert szamitott, amit szamunkra jelent, amit ad nekunk, mert nem fontos , nincs kulonbseg , ha egyforman szeretjuk egymast vagy nem.Azt mondtam magamnak, nem kell tobb.
De... az igazsag az, hogy te nem tudod mit erzel irantam.Nem tudod, hogy akarsz e velem elni mar.Es az igazsag az..nem akarom , hogy haza gyere addig, amig ki nem derited, igy vagy ugy.
Es ezt a gyonyoru vallomast, mikozben neztem, es nem nekem mondta, de talan nagyobb zavarban voltam, mint a felesege, megspekelem a pillanatnyilag legszebb szerelmes verssel.Tudom, hogy eros tulzas, de en nem tudnek szebbet talalni jo ideje mar.Hasonloan hoz zavarba, szegyenlosse is tesz, mint a fonti vallomas, barahanyszor olvasom.
Szep , erzelmes napokat kivanok, dugjuk ki fejunk a masik fele , mert ugye " A vegen csak az szamit, hogy szerettunk"...:)
Kányádi Sándor: Viseltes szókkal
vannak vidékek ahol a szerelemakár a harmat az árnyékos helyen
tavasztól őszig őrizgeti magát
szerény hasonlat de illik rám s terád
félszeg is mint az iménti asszonánc
de időt-jelző mint arcunkon a ránc
vannak vidékek ahová nehezen
vagy el sem ér a környezetvédelem
kimossák sóid kasza is fenyeget
csupán a harmat táplálja gyökered
tisztások széle északos vízmosás
ha annak vennéd hát legyen vallomás
vannak vidékek ahol csak úgy lehet
megmaradnunk ha kezemben a kezed
és a viseltes szónak is hamva van
ha félárnyékban s ha nem is boldogan
száríthat szél és süthet hevet a nap
míg a harmatból egy csöppnyi megmarad
