"Általában is igaz: van karácsonyi szomorúság, amely szorítóbb, reménytelenebb, mint a más napokon jelentkező. Hiszen aki karácsonykor szomorú, az kétszeresen az, mert mások olyan boldogok, békések, örvendezők. Akit karácsony estéjén szorít sarokba magányossága, akit most kínoz a friss gyász fájdalma, aki most szenved kórházi ágyán, aki most irigykedik mások otthonának békességére, azt kétszeresen gyötri a kín, kétszeresen sújtja a gyász és fájdalom."
Ittzés János
Tudom nem illik ez most ide, az elozo bejegyzes utan, hiszen orultem nagyon a lapnak, rogton helyet is kerestem neki.De az elet ilyen, az orom es banat karoltve jar.
Feszult vagyok, mert szerdan koran reggel korhazba megyunk es valahogy ket honapja olyan ellentmondasosan elem a napjaimat, kozeledik az unnep.Amikor nagyon orulok, eszembe jut, aki bajban van es zavarba hoz.Most eloszor
eletemben erzem ilyen kozelrol, milyen az, amikor felho van a karacsonyfa folott.Az elmult egy honapban 3 halalhirrol tudok csak itt a blogvilagban, es ugy ereztem most hozzajuk is szeretnek irni, mert szomoru az unnepe annak, aki magara maradt.
Nem ertem az Istent, szamonkertem pedig, miert vette el az 5 eves kislany szuleit, eppen igy a szeretet unnepe elott..hogy soha tobbe ne tudja szeretni ezt az unnepet?
Nem kapok valaszt, magyarazatot sem, magamra hagy a duhommel...
Ezt most a szomoruan karacsonyozoknak irtam, a rosszban is van egy pici jo, a mas banata megtanit sokkal jobban ertekelni azt, ami a mienk...kulonosen igy karacsony tajan...
*fotok a netrol
