Egyik nap hazafele megalltam vasarolni.Amig kenyelmesen setaltam a bejarat fele, mert eppen kellemes ido volt ebben a szeszelyes idojarasban, megtorpantam egy pillanatra.A szurkesegben, mert ilyenkor mi magunk is az idojarashoz oltozunk, latok egy bacsit, olyan 70 koruli, egeszen friss, tavaszi fuzold nadragban pulover, zako, fejen sotetebb arnyalatu zold kalap es egy madartoll logott ki.Mosolyogtam, onkentelenul.Valamiert azonnal a nyari meleg jott elem es a pillangok, akik leirhatatlan, elmeselhetetlen, utanozhatatlan szepsegukkel allitjak meg igy az embert.Boldogsaggal kapcsoljak ossze:ha kergeted, talan soha nem ered utol, de ha leullsz , meg az is lehet rad szall.Ezt tovabb gondolva, mi is a boldogsag mondjuk egy kapcsolatban, fiu-lany, ferfi-no kozott.Mindenki azt keresi, csak azzal elegszik meg, ha erzi a pillangot a hasaban.Ennel
lejjebb senki nem akarja adni. Aztan talalkozunk a pillangoval vizben, uszaskor, a boltban ahova eppen igyekeztem, a hust igy is vagjak, a kessel, aminek eppen ez a neve, es a zeneben, amit mellekelek is ide , legszebb eloadasban. Milyen jo a pillangoknak, csupa szepseg az eletuk, szeretve vannak es csodalva.Olyan szinpompaval birnak,amit legtehetsegesebb festo sem tud kikeverni. Csinaljunk egy kis pillangot a hetvegenkbe, ha nem is koran reggelre valo.