Egy idoben ismertem egy not, akivel utunk hetente keresztezodott, amiert felfigyeltem ra, az ures, majdnem uveges tekintete volt. Egyszer egeszen varatlanul elmeselte, hogy a fia meghalt huszoneves volt, es a temetesen nem tudott sirni.Azota sem, de ott sem.
A sirassal ugy vagyok, mint sok mas egyebbel, zartan kezelem, nem szeretem a jeleneteket, a fajdalmam, a gyaszom az enyem. Csodalok is mas kulturakban asszonyokat, ahogy foldre dobva testuket kepesek orditani, tepni magukrol a ruhat.Nem fogjak vissza, szinte mar mar szemleltetik mekkora fajdalmuk, a veszteseguk.
Ha valaki sir a jelenletemben, neha ha elofordul, segitokesz vagyok, de aki minduntalan sirva fakad, zavar, nem tudok vele mit kezdeni.Zavar, hogy nem tudok segiteni, azt hiszem. Sokszor gondoltam vegig vajon hogy van az, hogy a nok sirosak, honnan ismeri fel az erzelem, hogy nonemu szemlyre hat , akinek sirni kell.Ez egy nagyon erdekes gondolatmenet, igaz , lehet csak nekem.Olyba tunik, mintha a ferfiaknak nem lenne szabad, valami megtiltja nekik. A no, aki nem tudott sirni, halottnak tetszett a szememben.Arra gondoltam a konnyeinkkel is lattatjuk, hogy elunk, erzunk, es kifele ontozunk.Aki erre keptelen, ugy kepzelem nagyon komoly lelkiproblemaval kuzd.Es soha nem kap egy jo sirasban torteno oldodast.
A minap a neten olvasgatva talaltam egy erdekes tortenetet a sirasrol, szerzoje ismeretlen, sehol nem talaltam, es csak ugy szabadon leforditottam.
En no , a nokrol, ajandekozom a noknek, bar a ferfiak is tanulhatnak belole, ha mast nem, felkeszulhetnek egy ilyen kerdesre.
Egy kisfiu megkerdezte az anyjat "miert sirsz?"
"Mert no vagyok" valaszolt az anyja.
'Nem ertem"mondta a kisfiu .
Az anyja magahoz olelte es ezt mondta"Es soha nem is fogod".
Kesobb a kisfiu apjat kerdezte " Miert sir anya indok nelkul?"
"Minden no sir indokolatlanul" apja csak ennyit tudott mondani.
A kisfiu felnott es ferfi lett, meg mindig kutatva a valaszt, miert sirnak a nok.
Vegul Istenhez fordult, megkerdezte:"Istenem, miert sirnak a nok olyan konnyen?"
Isten ezt mondta:"Amikor megalkottam a not, neki kulonlegesnek kellett lenni".
"A vallat olyan erosre csinaltam, hogy elbirja a vilag sulyat, megis olyan finomra, hogy biztonsagot nyujtson" .
"Olyan belso erot adtam, hogy kepes kihordani a gyereket es elfogadni a tiltakozast a gyereketol, szamtalanszor".
"Olyan erot adtam, ami viszi elore, akkor is , amikor mas foladja, gondozza csaladjat betegsegben, bajban, panasz nelkul."
"Erzekenyseget adtam neki, amivel szereti a gyereket barmilyen es minden korulmenyek kozott, akkor is , ha a gyereke bantalmazza."
"Olyan erot adtam, amivel tamasza ferjenek, bordajabol formaltam vedeni a szivet."
"Adtam neki bolcsesseget ahhoz, hogy megertse a ferfi soha nem bantja a feleseget, csak neha teszteli az erejet, hogy mellette marad vitathatatlanul."
"Es vegul konnyeket adtam neki, amit folyathat.Ez kizarolag az o dontese mikor van ra szukseg."
"Latod fiam a no szepsege nem a ruhajaban rejlik, amit visel, nem az alakjaban, es nem abban, ahogy fesuli a hajat" .
"A no szepsege a szemeben rejlik, mert az az ut a szivehez, a hely, ahol a szeretet nyugszik."
