Amikor kislany voltam, anyukam sokszor megkert agikam szaladj nezd mar meg a postladat kaptunk e levelet.Szerettem a postasunkat, sot a postasneninket, mert nonemu volt, es egeszen amig nagylany lettem O volt az egyetlen postas.Soha nem hianyzott, soha nem volt beteg, hangrol ismertuk, es a bicajrol, mert neha bement egy egy hazba, a bicaj olyankor kinnt maradt.Miert is ne szerettem volna, csak levelet, kepeslapot, vagy disztaviratot hozott.Ha ala kellett irni, mert surgosen kuldtek, velunk izgult vajon mi lehet a levelben, tessek mar kibontani erzsike neni, mondta olyankor anyukamnak.Es velunk sirt, vagy nevetett, tudott mindenrol, mindenkirol.Ki szuletett, ki halt meg, ki van korhazban, mivel mutik. Aztan evekig nem volt sajat, kulon en postasom, megosztott postas volt, csak szoltak ha kaptam valamit, de soha nem a postas adta at.Igy eltunt, szemelytelen lett szamomra. A kutyam utalja a postast, orulten ugat,mar nagyon messzirol erzi, ha jon.Egy ideje eszre vettem en is furcsan erzem magam, ha eppen itthon vagyok es meglatom.Nem vagyok boldog, nyugodtan leirhatom.Mondom is a kutyanak," tudom mit erzel":). Miota itt lakunk nem tudom hanyadik a postas.Volt no, ferfi vegyesen.Az egyik azert hagyott csak emleket bennem, mert no volt, es megkert, hogy hasznalhatja e a WC-t, nagyon megsajnaltam.
Sok poenos tortenetben is utalva van a postas. Belegondoltam es egy ket kiveteltol eltekintve, csak szamlakat hoz.Elektronikusan jon kepeslap, telefonon koszontes, a jo erzest ado levelek helyet atvette a technika, szegeny postas szerencsetlensegere.Hat igy kerult fel az utallak listara, na jo nem utalom, de nem szimpatikus, mert szamlaozonhoz kotodik.Egyre tobbhoz.Ami meg fokozza a nem szimpatikusaggat, hogy barmilyen idojaras, katasztrofa johet, a postas mindig tud jonni, es a szamlat mindig bedobja.Na ez az, ami eszmegallito:)
