Monday, June 20, 2016

napforduló mégegyszer...

Aranyosi Ervin: Virágos jó kedv…

Virágok közt jól elbújtam,
tudod-e melyik vagyok?
Persze könnyű felismerni,
ott, mögöttük ragyogok.
Elrejtettem a mosolyom,
de a szemem rád nevet.
Neked adom a világot,
s a virágos kedvemet…










nyar van, meleg van..
legszebb pillanatok egyike,amikor csukott szemmel,
felig alom ebredes hataran
borzongat a hajnal
nyulok ,huzom a takarom magamra
majd nap kozben ez a pillanat sokszor visszater, husitoen hat.

Vegulis szedtem egy csokor mezei viragot ma, hagyomanyomhoz hiven es kivanni is fogok alvas elott.A napfordulos szokasom ebben a hazban vezettem be.Azt hiszem mindig elvagytam itthonrol, akkor meg csupa beton volt az udvar, a kornyezet.A part persze marad az orok szerelem, barmi rossz er azonnal nyulok a kulcsom utan, par perc alatt ott vagyok.A hullamok hangja, vagy eppen csondje mindig kizokkent, kimossa ami volt.

No comments:

Post a Comment