végre vége...

 Azt hiszem meg soha nem vartam igy egy honap elmulasat, mint ezt a mostanit.A Valentin nap utan volt egy hosszu hetvegenk, jol sikerult, aztan megenyhult az idojaras, esni kezdett, csak esett es esett hosszu napokon at megszakitas nelkul.Olyan bubanatos szurkeseg vett korul, ahogy kineztem vagy kileptem a hazbol, ami alol  most egyaltalan nem tudtam kivonni magam, a maskor mindig pozitiv hangulatom  sehol nem talaltam.Pontosan 5 napon at esett szunet nelkul es meg ekkor sem jott a megvaltas, a felhok felszakadasa es elubujik vegre a Nap, bekukucskal a szobamba..aa dehogy, sehol nem volt. olyan semmihez nincs kedvem hangulatot adott mar rogton reggel  ez az egesz, amint  kineztem ..neha az esokopogas segitett , ki sem kellett nezni, meg felig alvasban, csukott szemmel is el tudtam rontani a sajat hangulatom. Most meg az sem dobott fel, hogy 'nemzetkozi kardigan nap' volt.
En szeretem a telet, a hideget, a havat, a minusz husz fokban ragyogo napsugarat.Ha februar van, akkor legyen ilyen, nem holmi +12 fok es eso, vagyis semmit nem tudok kezdeni a jo idovel, ami mar kisebb kanadai nyarnak is megfelelne, ha nem cseppfolyos lenne.Egyik lendulettel kerestem a gyoztes /kedvenc kardigant, aztan maradt a helyen, mert miert ne, az is szurke:)

Valahogy atemeltem magam a holtponton, mint a Panama csatorna zsilipjei..(szinte szo szerint olyan lassu es hosszadalmas volt)... tervezgetni kezdtem,  nekem mindig kell valami amin dolgozok , ha csak fejben is.. most pl. a nyaralo.
Eloszor en is ugy, mint filmeken latni, almodozom olyanrol, amit mar lattam valahol, majd feloltoztetem a sajat elkepzelesemmel..es aztan szinten ugy, mint a filmben, valaki szol hozzam, lepottyanok a valosagba:) mert ugye abbol kell gazdalkodnom ami van.Azt fogom csinositani , kidekoralni.
A fejleces naplot jeloltem ki, ugyanis  rajzolni is szeretek kozben,lefirkalni a kepzeletem..most is igy teszem..egyik oldalon irni, mellette oldalon ha olyan, rajzolni...es persze gyujtogetni is fogok..az anyagokat, a festeket, a textiliat, a fuggonyoket, egy helyes kis lelogos, olyan igazi romantikus csillart,  ablakulest...hogy aztan amikor eppen ugy adodik, kocsiba ulni es meg sem allni a francia tartomanyig, elveszni  a hegyben, az erdoben, fokent a munkaban...ilyeneket kepzelek, kisse olyan, mintha kepregenyt irnek/ rajzolnek..idopontom nincs, nem vagyok hajlando leirni meg fejben sem, mert ha leirom, egeszen biztosan tortenik valami , olyan ereju detonacioval, hogy elrepit, aztan keresem a mierteket, mi hogy es  miert eppen velunk tortent es  megint nem jutok el oda, mint egyik evben sem.
Almodozni jo, leirni jobb, le is irni es rajzolni a legjobb:)megvalositani meg egyszeruen maga az almot elni, vagyis egyelore keresem ra a megfelelo kifejezest, meg nincs meg:) a leirhatatlan a legkozelebbi..

*A fonti kep mondjuk egy alom, tolunk nem messze in Chertsey..ez itt alul a kis  firkam meg a valosag:)  latszik egyertelmuen mekkorakat esek az alombol..

* ezt a  kis csillart mar meg is rendeltem, mint kiindulas..ehhez fog igazodni sokminden