Hetfon Halaadas, vagyis hosszu hetvegenk lesz ismet.
Keszitem a menut, a pulykat holnap vesszuk meg, B. jon velem, engedem, hogy O valassza ki, kis jatek egyutt, szeretem.
Visszaneztem a csak ebben a hazban sult pulykakat:) es kozben eszembe jutott, hol van mar az az elkeseredett en, aki 2012-ben nem volt hajlando pulykat sutni, magaba szallni, unnepelni, halalkodni...o mar messze jar, azota eltelt fel evtized, igy irva is tekintelyesebb ido, szoval azota sok viz folyt le a Szent Lorincz folyon, mert hozzam ez van kozel, a Dunat megse irhatom.
Nem bantam meg az akkori dontesem, pedig latom magam korul a riadt tekinteteket meg most is..ami valoszinu annak szolt, hogy akkor anya mostmar soha tobbe nem fog pulykat sutni?:) vagy megkerdojelezte az elmeallpotom..nem erdekes, en ritkan akadok ki, de akkor ki voltam.
Neha kell olyat csinalni az embernek, amit egyebkent meg nem, pontosan azert, hogy tovabb tudjon menni, mukodni...szoval nem bantam meg, mert ugye utana milyen szep pulykakat sutottem megis:)
A folso kepen nem vagtam le a fejem, B. igy fotozott, csak a pulykat latta:D
