Egyik reggel a konyhaban ultem, Csili a labam korul ugrandozott amikor megjelent Lola, jott hozzam reggeli koszontesre, de amint meglatta hogy nem egyedul vagyok, lehajtotta a fejet banatosan es sarkon fordulva elment, hiaba hivtam vissza.
Az egesz jelenet olyan volt, annyira szivettepo, mint amikor valaki eloszor latja meg, hogy becsapjak.Mar mindenki tud rola, de o csak akkor szembesul vele.All , nez, lassan osszetorik a vilaga, apro szilankokkent hullanak a porba.Ilyennek lattam Lola mozdulatat, fejlehajtasat, szinte a foldet surolta ahogy ment.
Csili olyan kutya, aki szo szerint korbeolelte a nyakam, ha akarom ha nem, en az ove vagyok es kesz.Senki fele nem olvad, nem lesz hutlen hozzam.Hozzam, aki nem akarta ezt, nem kertem, raadasul nem is voltam oda ezert a kutyafajtaert soha.Csak szoritja a nyakam kepletesen, nez masokra de egy simitast sem tur meg, ugy erzi azzal maris vetne a huseg ellen.
Probalom ketszinture epiteni az egeszet.O nem tud lepcsozni, ilyenkor Lola szarnyal a boldogsagtol, mert csak o jon velem.A heten ketszer hoztam csak Lolanak jatekot, mert Csili meg jon velem sokfele.
De akarhogy csinalom, igy vagy ugy valaki mindig serul, vagy Lola vagy en.Csili nem, o magabiztos, o minden lepesemnel ott van, ha nagytestu kutya volna atgazolna mindenkin..de igy csak az en Lolam lelken szokott:(na meg persze az enyemen), igazi lancreakciot indit.
Vannak jobb napok es persze rosszabbak..neha Lola is sarkara all, kenyeskedve sir, hogy most csak O es en..de aztan maskor meg ilyen szomoru az egesz...hatalmas lelkuk van, elkepzelni sem lehet mekkora es mennyire erzekeny.Szeretem
*az en Lolam 
(Csili uj ruhaja es nezese ram:)
vezetes kozben is vegig 
