... megint vasarnap van, mar megint a parton talal a reggel.Ha hasonlo idoben jovok, ismerosek lesznek az arcok, meg a setaltatott kutyak is.Van valami varazsa a viznek, az emberek itt gyakran koszonnek a belvaros nyuzsgo elszigeteltsege ellenere.Sokadszor allapitom meg, a legnagyobb tomegben van egyedul igazan az ember.
Pillanatok alatt jonnek a kulonleges "barataim",madarak, mokusok, vadlibak..mintha ram lenne irva , hoztam nekik is valamit.Reggelizunk.
Majd kavicsokat kutatva, dobalok nehanyat a vizbe, azzal zavarom fol a nyugalmat.Tukorsima most a viz, napsugarak csusznak el rajta, szorodva, szikrazva a novenyeken, napszemuvegen at is vakitva engem.
A tegnapi meleghez kepest megint lehult, olyan a homero heti gorbeje, mint egy igazi hullamvasut.Lassan ehhez is hozzaszokunk.A harsanyzold furol meg par pillanatra beugrik emlekembol a csutortokon latott ferfi, haja hasonlo zold volt.Sotetben talan vilagitott is, mosolyogtam el magamban.A heti rengeteg esemenyt a tegnap kesoi oraban latott baleset zarta.A fiatal no szenvedestol eltorzult arca sokaig velem maradt, mar toltak be az ambulancias kocsiba.
Lassan hazaindulok, ma nem szedtem viragot, ma nem csinaltam semmi kulonoset.Egyszer leirhatnam mennyi minden van itt, ettermek sora, berelheto bicajok, minigolf, uszoda, vizicsuszda, kilato, hosszan vizbenyulo steg, hajokikoto..es ez csak egy rovid szakasz...
A visszapillantomban a to sokaig velem marad, mintha o sem akarna elengedni engem, csakugy ahogy en ot.Felutig elkiser, onnan aztan el kell fordulnom, de intek egyet..jovok hamarosan, mert mi is lehetne jobb egy hajnali simogato topartnal, napkeltenel...
