...ma meg minden ugyanaz, gondolom vegig, holnaptol talan minden mas lesz.Mar nem felek, mar csak turelmetlenul szeretnek tullenni az egeszen.Vannak alkalmak, esemenyek, amikor szeretek varakozni, ez nem az.
O hogy mennyire hianyzik a hajnali haloinges mezitlabas seta a harmatos fuben, megnyugtatna.A regi kert orzi labnyomaimat, en meg az emleket, ahogy nyari hajnalonkent fesulkodes elott, fogmosas utan, haloingben mezitlab mentem a kutyaval macskakkal setalni, koszonteni a novenyeket.A szomszed kertekben szinte soha nem volt elet, nem ilyen szintu.A hajnalhoz a hallgatas illett, a simogatos nemasag.
Amikor eljartam dolgozni, mert aki otthon van is dolgozik, talan tobbet is mint nemely munkahelyen, szoval olyankor hetvegekre szukult a haloingesseg.Teli napokon neha egesz nap ugy maradtam.Nagyon szerettem azt a fele lazasagot, oldottsagot, kenyelmesseget.Aztan este persze masikat vettem furdes utan.Semmiert nem adnam azokat a haloinges napokat.
A nyari reggeli szertartas megmaradt, a kutya fel is ebreszt ha tovabb aludnek, indulni kell setalni a kertbe, csak mar nem mezitlab, mar nem simogatjak a bokam a harmatos fuszalak.A kutyanak mindegy, csak menjunk, csak vezesse az utat, fontos legyen.Megmaradtak a haloinges napok is, papuccsal:) de ugyanugy melazhatok, abrandozhatok, mint reg...nagyon szeretek.
foto:from net
