Thursday, July 23, 2015

fáradtság felsőfokon...

...hajnalban, meg sotetben, alom -ebredes hataran tapogattam a derekvonalam, nem ertettem miert van melegem es miert eppen ott.Soknak tunt a ruha, miutan lerangattam az ejszaka soran nyakamba tekergozott haloingem.Visszaaludtam.
Ebredes -alom hataran kutya kenyeskedve nyuszit, labaval simogatja az arcom, ebbol kulonosen a kormei ervenyesulnek.Ki szeretne menni, mondja.A szemem nem szeretne kinyilni meg ,mondom.Nem erdekli, se hall se lat Domotor, tovabb cirogat, ami nalam erosebben csapodik, a kormei nem cirogatasra nottek.Na jo megadom magam, megyunk mondom, ezzel elerem azt, hogy kiszalad a hatso bejarathoz.Most akkor ujbol kivizsgalom a derekam es kornyeket.
Hatartalan konnyed nevetesben torok ki, es nem szegyellem, hogy a  ferjem is felnevetem..nez ram ketsegbeesett tekintettel, magyarazatot kovetelnek almos de hatarozottan sarkig nyilt szemei.
Amikor hazajottunk mar nagyon faradt voltam, almos, csak eppen haloinget huztam , meg meg sem igazitottam,  a fejem erintette a parnat.Amitol melegem volt, az a szoknyam, a haloing alatt maradt, mielott levettem volna elaludtam:)

 Szemmel lathatoan csak nekem vicces, mert kozben a kutya is visszafutott, hogy mi tart ilyen sokaig, mikor nyitom mar az ajtot.Csak leveszem a szoknyam Lola , jo? varj meg egy percet, fogat mosok es mehetunk..
Csahol, lobalja  a farkat, elore szalad vissza, roppant turelmetlen es borzasztoan boldog:)


*kedvenc bebi Lola fotom