A heten lesz harom eve annak, hogy ebbe a hazba koltoztunk, itt elunk.
Minden valtozasnal, koltozesnel kapaszkodokat kerestem, mert kell olyan, ami biztos, ami gyorsan megszokotta valik, amire szamithatok, hogy holnap is ott lesz.
Ebben a hazban az egyik ilyen ez a bogrem volt, kapaszkodtam a fulebe erosen, szerettem a szinet, a formajat, ahogy reggelente mosolygott ram a bogrefamrol.-Valassz engem, valassz engem--mondta volna, ha tud beszelni..de hang nelkul is ot valasztottam mindig.
Ma elejtettem, darabokra tort, jo sok darabba.:( ki is dobhattam volna , plane elso felindulasban, de ugy dontottem osszeragasztom, meg akkor is, ha mar nem hasznalhatom, a polcomon elfer.
Mikozben illesztgettem, jott a legutobbi teoriam a torott szivrol.A sziv , ha serul , utana erdekesen gyogyul be.Megmaradnak a lathatatlan hegek, kisse maskent fog dobogni majd.Ha fajdalom eri osszehuzodik a hegeivel, nagyon eros a fajdalom.Majd maskor, amikor orom eri, josag, megnovekszik, huzva-vonva magaval a hegeket, es ez is egyfele fajas, edes fajas .
A bogremrol majd mindig ez jut eszembe, a sok keseru es a megtobb edes fajas.
