Talan soha nem is fogom sehova beilleszteni ezt a most ugy erzem egymassal nem kapaszkodo gondolatokat.Talan, meg nem tudom.Ez a mondat is egyfele epitkezes, a vedofale,mint mindig.
Egyedul vagyok a hetvegeben, ebben a hajnalban, a fiuk icefishingelnek eszakon.Csak fiuk ferfiak talalkozoja, kilognek a kepbol, pedig tudom elvittek volna, ha kerem.Igy most nyugodtan kalandozhatok gondolatban, nincs egyetlen szal sem lekotve a parbeszeddel, vagy a monolog hallgatasaval, mert neha olyan is van.Jo hallgato vagyok, mondjak sokszor.
Felebredtem es valamiert Feldmar jutott eszembe a batorsagrol, vagy a felelemrol? az o gondolata kellett(Az a bátorság, hogy az ember azt csinálja, amit akar, attól függetlenül, hogy mennyire fél. Tehát a félelem tulajdonképpen olyan lesz, mint az időjárás: hogy ha meg akarlak látogatni, akkor nem foglak fölhívni, hogy hát akkor most nem jövök, mert esik az eső. Akkor inkább esernyővel foglak, esernyőt fogok venni, és akkor is meglátogatlak, ha esik az eső. (Feldmár András), rakerestem, elolvastam, aztan feltunt egy erdekes cim, a visszatero almokrol.Nekem is van.Nem hisz az almoskonyvekben, szerinte magunk kell ertelmeznunk az almainkat...ebben is egyetertek vele, mint annyi mindenben.
Konnyen atugrottam az ejszakai tudalattibol a nappali almodozasaimhoz, almaimhoz..epitkezos.Egy nem muveszereteku, egyszeru, cimere sem emlekszem filmben hallottam eloszor az almok mezejerol.Ha elkeszited, megalmodod, beteljesul.De ahhoz kell, hogy a mezo kesz legyen.Nem akkor kezdtem, mindig is epitkeztem, de akkor tudtam beazonositani amit csinaltam, muveltem mindig is.A mezot mindig elkeszitettem, es amelyiket kitartoan gondoztam beteljesult.Bar nagy szavak moge bujva torpitettem a sajat szerepem, a szerencsere, gondviselesre hivatkozva, de tudom jol, hogy megdolgoztam en ezekert, az epitkezes nem konnyu, nem kimel, allando munkat, eronletet igenyel.
Mindig a fallal kezdtem, mai napig.Egy torekeny, lathatatlan fal, aminek neve a nem elvarni, elore felkesziteni magam ha nem ugy sikerul ne fajjon.Ha faj is, de nem ugy, nem olyan erosen, mert elore edzettem magam, a fajas megszokott lesz egy pontig, mar fol sem ismered.
Most is epitkezem, a vedofal mar reg kesz, vannak pontjai, statikai pontjai, amit erositek, ha itt ott meg is inog, ne omoljon.Neha a mezoben vagyok en is,mar latom magam...es persze mi a rossz abban, ha nem sikerul, de az alom jo volt, hibatlan..szebb is, mintha valami negativ onsajnalattal, vagy masok okolasaval lenne tele a fejem...
szombat hajnal, jan10.
pic. from net
