Az unnepek utani januari szurkeseget nem nehez legyoznom,hiszen keszulok a ferjem szuletesnapjara.Es persze a magam modjan, amikor olyan bonyolult, osszetett dolgokat folvallalok, amire semmi szukseg nem lenne, hiszen rendelhetnek is hidegtalat, vagy elmehetnenk beulni valahova, tortat is vehetnek rendelesre, de az ugye tul egyszeru lenne.Nem en lennek.Igy aztan jol megbonyolitva, csomo akadallyal sikerult elernem , hogy a hetvegere teljesen sresszes legyek, amihez persze koze volt a fekete macskanak, minden nap elfutott elottem, es ami ezek utan tortent problema mind a nyakaba varrtam.
Eloszor is nem sikerult a konyv , amit magam terveztem, magam akartam befuzni, igy a vegen egy gyorsfuzott naplo szeru lett, amivel csak en voltam elegedetlen.Ez volt az egyik ajandekom.
Julia Child konyvebol akartam a csontozott kacsat tolteni, kenyertesztaban megsutni, de ez tobb okbol nem jott ossze, igy eltoltam a kovetkezo szulinapra...hurra, van egy egesz evem gyakorolni:))
Maradt tehat a hidegtal, amihez a francisalatat, a kaszino tojast, tejszines sonkatekercset, a fasirt falatokat palcikan, a kolbaszos karajt, a kolbaszos baguettet, tehat mindent en csinaltam alapbol.A morzsatol a befejezesig.
A kaszino tojast ma toltottem meg, miutan ketszer elment elottem a fekete macska, nem is csoda ha hig lett a toltelek, es bar vettem egy szuper habnyomot, volt neylonom is, de egyikkel sem sikerult szepen, latvanyosra tolteni.A fecskendoszeru csove eldugult egy darab tojassargajatol, azt hiszem es szetrobbant bele a kepembe, a ruhamra!!:( egy tojast azonnal a mosogatoba is hajintottam, a macskak szazfele szaladtak ijedtukben es zavarukban, hiszen eppen nem csinaltak semmi rosszat, nem ertettek a kiborulasom.Egyedul en ertettem...mindent tokeletesre akartam, en a maximalista, a perfekcionista, es jol csuful jartam, szinte semmi nem sikerult perfektre...messze voltam en attol igencsak.
Amikor a gesztenyetorta lapjat megsutottem, kivettem es csodasan magas volt, majd nehany perc mulva ugy osszeesett, mintha csak almodtam volna az elobbit, akkor mar sirtam kicsit.Aztan a habbal helyrehoztam es senki nem tudta csak en, de ez az en bajom, hogy eppen eleg az, hogy en tudom a hab alatti piskota milyen anorexias...azert a besuto napfenye elegge megszepitette:) de ezen is csak joval kesobb tudtam mar mosolyogni.
Mondanom sem kell a baguette tul kover lett, ennel vekonyabbra szoktam nyujtani...
Miutan a lufik is a helyukre kerultek, es ugy mindennel, az utolso takaritassal is elkeszultem, egy lazito furdot vettem, ahol jol kisirtam magam, es senki nem ertette volna meg, hogy miert sirok..egyedul csak en most, ami nem utolso, mert a legrosszabb valoszinu az, amikor magunk sem tudjuk mi bajunk...
Jovore talan etterembe megyunk, gondoltam el, de nem tartott sokaig, mert a toltott kicsontozott kacsa vigyorgott ram, olyasfelen, mintha feladnam a kihivast..hat nem adom fel.Igenis ki tudok csontozni egy kacsat..is!!!
p.s.mar jol vagyok, koszonom:) az allatok nem serultek egyik kiborulasomnal sem:)
