B.Deni javaslatara konyvjelzot keszitettem, meg mielott hozzafognek.Levagtam egy szal rozsat a kis kertembol, ahol ket bokor is van, lepreseltem sietosen, majd laminaltam-lemezeltem.Csak miutan elkeszultem jutott eszembe megnezni mit jelent a rozsaszinu rozsa:kecsesseg..elmosolyodtam..igen, ennel tokeletesebbet nem is valaszthattam volna keszakarva sem.
Olvasni kezdtem..nehany oldal utan kirajzolodott a fohos elottem, egesz elete, hiszen vegig kettossegben irodik, karoltve a multat a jelennel.Olyan szomoru-keseru-fajdalmas eletuttal talaltam magam szemben, amire nem szamitottam, erre fel sem tudtam keszulni, igy nagyon sokszor behajtom , lehumyom a szemem es sirok..de megis ez a sok tragedia mozgat, serkent a folytatasra, az ujabb "ablak" kinyitasara, akarom latni , hogy mi lesz, mi kovetkezik, hogy majd minden jora fordul vegul.
Igy, ilyen nagyon mar reg volt ram hatassal konyv.(utoljara talan Steinbeck:Erik a gumolcse)Megmozgat az irono azon kepessege, ahogy magam elott latom, hallom a leirtakat.Megmozgat a viragok uzenete, a veluk valo kommunikacio.Lenyugozo.
Most a felenel tartok, igyekszem lassitani, mert bar varom a jot, de ugyanakkor szeretnem ha sokaig tartana meg.
Az empatia ugy kepzelem olyan kepesseg, mellyel igazan akkor tudunk elni, ha valamilyen szinten magunk is megeltunk hasonlokat, kotodunk.Az elveszitessel tudok kotodni, ha nem is ugy, ahogy a fohos, de I can level with Her, mert en is veszitettem mar szamtalanszor.Es tudok kotodni a virag szeretetemmel, kulonosen a mezei viragokeval.Ahogy kedvukre pompaznak ott, ahol nekik a legjobb.Ez a viselkedes, a mezi virag viselkedes mindig bennem volt, neha engedem felszinre torni...
Es persze kozben nyar van, sok vidamsaggal , nevetessel, mert az ember csodalatos, az erzelmeit ujra termeli, onmagat ujra epiti.:)
