...az ember lassan mindenrol leszokik, meg arrol is, hogy a velemenyet leirja, ha csak maganak is.Szep lassan szokunk le az oszintesegrol, zarkozunk a hallgatasba, vagy inkabb elhallgatas az.
Mert hiaba ez a nagy demokracia, de az egyen, az egyediseg elvesz, eltunik, elkopik, csak csurhe szellem marad.Ha valaki leirja mit gondol valamirol, eppen ugy, ahogy az elfogadottol elteroen felvallalja valaki magat, esetleg tomegcukkolaskent, limit feszegeteskent, azonnal nekiesnek, darabokra szedik, mig ugy dont, eljut ahhoz a pillanathoz, a hallgatasehoz.
Engem sokkol a massag latvanya, mutogatasa, reklamozasa.Taszit, mint egy balesetben roncsolt latvany..nem tehetek rola, nem direkt van, ilyen vagyok.Az, hogy kivel bujok agyba, valahogy mindig privat volt, nem vonultunk fel vilagga kurtolni.Az ember abban is kulonbozik egyeb emlosoktol, hogy ilyet nem nyilvanosan csinal.Mert nem azzal van a baj, ha valaki elter a megszokottol, azzal, ahogy szo szerint reklamozzak, mint valasztasi lehetoseget felkinaljak.Ma mar nem eleg a tudassal kitunni, latvanyosan kell sokkolni, mert a negativ reklam jobban fizet, mint az egyeb.Sokkal tobben kivancsiak ra.
Felhaborit a lehajtott fejek latvanya is, akik egymas mellett allva sem egymast latjak, csak a mobil monitorjan potyogtetik a betuket, es veletlenul sem egymasnak.
Harom eset dobbentett meg melysegesen a kozelmultban:
1.Anyuka megy at a zebran, mikozben textel, kb 2 eves gyermeke mogotte , legalabb egy meter van kozottuk, barki elgazolhatna, ha rosszul lep.Kovezzenek meg, de 2 eves gyermeknek fogni kell a kezet, terelni, mutatni az utat.
2. Penztaroslany mikozben scanneli az arut, masik kezevel, egy kezzel, zsonglor mutatvanynak beilloen textel.Munka kozben sem tudja abbahagyni. Most valami eletveszelyes fontosrol van szo, vagy fuggoseg.Meg mindig mentsegeket keresek masoknak.
3.Anyukara rakotve a par honapos babaja, szembol, az anyuka a baba hata mogott fejet kitekerve textel.A latvany riaszto.Sot, taszito.Tavolrol olyan benyomast kelt, hogy a baba ugyan ott van, de utban van...
Ilyen az, amikor kinezek a vilagombol, ahova tudatosan elzarkoztam...van valasztasi lehetoseg mindig, es nem kell mindent kiprobalni amit az elet szerencsejeben, vagy netan szerencsetlensegeben produkal.Maradhatunk csak siman emberek is.
