..idonkent ki is mondom, noi szavakba ontom azt, hogy milyen szerencses vagyok.
Vegyuk peldaul a partom, ahol ugy erzem megszunik minden , ami varosi: a zaj, a sietes, a turlemetlenseg, a feszultseg...olyan szerencses vagyok, hogy kiruccanhatok reggelizni, vagy ebedelni, vagy a kedvencem:bambulni.
A latvany magaval ragad, megszunik korulottem minden, nincs gondolat, nincs zaj, nincs senki es semmi mas, csak en, a sajat szivdobbanasommal.A viz magneskent vonz, szojatekos:agnes-magnes..:)
Madarak csivitelnek, erdekes pletykakat oszthatnak meg,mindenki egymas szavaba vagva, egyszerre beszel.Felenken egy vorosbegyu kozelit felem, talan a mazsolas pogacsambol szeretne morzsat kapni.
A part menten sorakozo fak paravankent rejtik siralyok szemermetlen pancsolasat, majd iszogatnak, idonkent valami zsakmanyra lecsapnak.Fejuk eppen olyan hirtelen merul ala, ahogy felszinre jon, testuk biztosan ul a viztukron.Minden mozdulatuk hatarozott, megis van benne valami finom kecsesseg.
Mokusok ma nem voltak, ez feltunt elvarazsoltsagomban is.
Egyszer szappanbuborekot fogok itt fujni, kuldok egy egy bubit annak, aki szeretne, hogy idelopjam hozzam buborekba zartan, a partomra, hogy erezze velem azt, amit a noi szavaimmal sem tudok atadni....meses lenne.
Holnap lesz a nyar leghosszabb napja, orulok, hogy ez a parttol tavol eszembe jut.
Mivel is unnepelhetnenk ezt a leghosszabb napot, legrovidebb ejt..megalmodom ebben a mai ,meg hosszabb ejszakaban:)
