jóféle sírás...

..szeretem az ebredes elotti perceket, amikor meg csukva a szemunk, de a fejunkben mar ossze vissza ugral a mi lesz az ebed, ma vendegek jonnek, a tegnapi nap csalodottsaga, elmosta az eso, es a holnapi nap most csapodik le, csukott szemek mogott..utolso vizsganap.
Fekszem hatalmas kaosszal a fejemben, es szep lassan szivarog a konnyem le  egeszen a fulemig erzem...egy korszak ismet lezarul, valaminek vege, es bar valami uj kezdete, uj izgalmakkal, de en adozok ennek a negy evnek, ha mashogy nem konnyeimmel most.
A masik blogban ha visszalapoznek talalnek irast a sok izgalmamrol, amikor moziba mentek, kestek, vagy a sok kosarlabda meccs az udvaron, elottem nottek nagyra, ismerem mindnek az evesi szokasat, ki a tejerzekeny, ki nem ehet sertest...
Igy vagy ugy, es bar szamunkra mindig gyermek a gyermek, es mi is gyermeke maradunk szuleinknek, de visszavonhatatlanul mulnak a gyermek evek...