...mar megint koran ebredek, a varakozas izgalmaval,a kivancsisaggal, a soha nem hanyatlo erdeklodessel, azzal, hogy orulni fognak, orulni fogok.
A teli honapok azok csendesebbek, lassuak, az ember befele fordulo kell legyen, hiszen maga a termeszet keszteti peldaval eloljarva.Alszik, megpihen.Csak en nem.
En beulok hajnalban az ablakba, ralehelek jo kozelrol es rajzolok, az uvegre, meg fejben.
Elkepzelem, hogy 10 ev mulva filmet adnak majd arrol, amikor en gyerek voltam, az emberek ulnek a teli, futott szobaban es beszelgetnek.Tananyag lesz, gyerekek kielemzik, vajon miert ulnek ugy, es vajon mit mondhatnak egymasnak.
Ha valaki az en gyermekkoromban megjosolja az en felnottkoromat, kinevettem volna, sokaig.
Vegyesen beszelunk, nem vesszuk eszre mar.-Anya pay attention!-mondja sokszor B..Vagy este- Can you make csokiskremet? Ohh igen, sure I can, valaszolok.
A December a torekeny, pattano hidege, a szoritott ajkake a koccano fogake.
Nekem megis melegem van, kimelegedtem a varakozastol, a jokedvtol, ahelyett, hogy szerenyen, megilletodve hallgatnek...keptelenseg
* netes foto, jelzi alul
