...a mosoly vette el a szavam, keptelen voltam megszolalni a szine miatt.
Azonnal el is neveztem zold konyvnek, A zold konyv-nek.Megsimitottam a boritojat, korbeforgattam, belelapoztam, beleszagoltam.Neztem kozelrol, tavolrol, es egyszeruen nem hittem a szememnek, hogy zold:)
A noi sziluett is zold a boritojan, kicsit vilagosabb, de zold.
Most ugy csinalok, mint amikor mar nagyon keves van valamibol, amit nagyon szeretunk, mondjuk valamilyen torta es csak egy kicsi szelet van.Idot keresunk hozza, majdnem unnepelyes pillanatot, hogy sokaig tartson meg, es mindig emlekezzunk ra.Mindig elo tudjuk hivni, hmm de jo is volt, amikor a zold konyvet olvastam...
El van keszitve mar nehany, de ez lesz a fenypont, ahogy ismerem magam.
A tobbirol majd osszefoglalva mondok egy mondatot, ha kerdeznek, de errol, A zold konyvrol, odakat fogok kolteni...
Majdnem elfelejtettem emliteni, hogy kedvenc szinem a zold...innen ez a nagy felhajtas.
*Aniko:)Nagyon koszonom!
