...amikor meglattam a viragot, azonnal O jutott eszembe, kedvenc szine volt a lila.
Az emlekeink tartjak eletben akiket elveszitunk.Egeszen addig ,amig meselunk roluk, amig magunkban ujraeljuk. En sokadik gyerek vagyok, azon belul is a legutolso..koran elhagytam a szuloi hazat, magat az orszagot is ..ennek ellenere nagyon sok emlekem van Anyuval, ami csak kettonkrol szol.
Amikor itt jart, kapott tolem egy lila ruhat, es egy halvany ,orgonalila szabadido ruhat, tobbek kozott. Ezeket a virag kapcsan emlitem kulon.
Azt mondjak ajandekot adni jo..es igen, de ajandekot elfogadni tudni kell..milyen igaz. O tudott, nagyon tudott. Mar akkor, amikor megkapta de evekkel kesobb amikor otthon jartam , a ruhasszekrenyhez hivott, mutatta benne az osszehajtogatott lila melegitot..kopotta hordta, majd kimosta es igy eltette..azt mondta nincs olyan nap, hogy ne simogatna meg:) ezzel a mondattal, gesztussal a lelkemet is simogatta, es akarhanyszor eszembe jut, ujra es ujra simul, kisimitja a hianya okozta randulast is.
Itt majus masodik vasarnapjan van Anyak napja..otthon meg holnap, a virag eppen jokor jott velem szembe. Szeretne.