Saturday, August 30, 2014

napraforgó...


Ugy kopott meg a lelkesedesem, mint ahogy a nyar vegzi be, atadva helyet szep lassan az osznek.
Atadtam magam a kenyelmes megszokasnak,pontosan  azok a tortenesek blokkoltak, blokkolnak az irasban, melyekrol  szeretnek,  kellene.
Az uj evszak varazsaval talan en is visszanyerem  onmagamban szeretett lelkesedesem, azonnali kozlesvagyam.
Volt nehany napraforgo viragom, kozel nem annyi, amennyit ultettem(a mokusok jovoltabol), megmentettem magamnak, tovabb csodalhassam idebenn.Mar letortek, folfaltak volna a bestiak.
Nem tudom honnan jott az otlet, lerajzoltam, lefestettem.Nem Van Gogh, de az enyem.

Azzal kot magahoz, ahogy naponta erzek egy ket ecsetvonast igazitani rajta, poszmogni vele, talan soha nem fogom befejezni igy...



* a fonti foton levo kisfiut meg nyar elejen mentettem ki, majdnem vizbe fulladt, a nagymamaval jottek, akinek az egyik laba gipszben volt.. 

3 comments:

  1. Nagyon alkotsz, valami ilyesfélével kellene foglalkoznod. Úgy kikívánkozik belőled. Ezek a mókusok, nekem meg kertészeim vannak. A legszebb növényeket rendezik.

    ReplyDelete
  2. Orsika:) nem irtam kulon le, de nagyon orultem, hogy ott voltam, a nagyi fel sem tudott alni..szeretetehes testverpar volt, vegig nekem meseltek, a szuleik valasban:(ugy sajnalom a zilyen gyerekeket..

    Nagyon nagyon koszonom, amit a keprol irtal, sokaig toprengtem, hogy betegyem e..de megerte, onbizalom novelo vagy Te is a kedves szavaiddal!:)puszillak :)

    ReplyDelete
  3. Julia Kedves:) egymast epitjuk, egymast szeretjuk:) Orulok, ha atment amit gondoltam.
    Majd osszeszedem magam , mert jo egymast biztatva lepkedni, haladni.
    Szep vasarnapot Nektek!:)puszillak:)

    ReplyDelete