Nyar volt, azon az oszon toltottem be a 6-ik evemet, nagycsoportos ovis lettem.Nagyon szerettem amikor napos voltam, mert volt egy feher koteny es kisebb kukta sapka, amit olyankor felvehettunk.Otthon csak ferfi bicajunk volt, a vazas.Hat jo, ha ez van akkor ez van, ezzel kell dolgozni, ugyanis elhataroztam, hogy marpedig en megtanulok biciklizni egyedul.Tobbnyire mindennek igy mentem neki..nem tudom mi az oka, meg ma sem, ennek a nagy onallosagnak, hogy nincs szuksegem segitsegre akkor sem, amikor egyebkent nagyon kellene.Raadasul lejtos volt az utca, vagyis felgyorsultam erosen , de nem feltem.Mikor begyorsultam probaltam atdugni a labam a vaz alatt, megerinteni a masik pedalt, tekerni rajta.Egy arasszal mindig tovabb tekertem, mig vegul hosszu orak probalkozasa utan, azt vettem eszre tekerem, nem dolok, nem borulok..es vigyorogtam buszken:) a legnehezebb megoldast valasztottam kislanykent es megoldottam.
A hoviragos bogrem szettorott, ahogy irtam..volt itthon ragaszto, azt hittem jo lesz hozza, de nem , nem volt jo.Vettem egy masikat, gorilla ragaszto a neve.Az sem volt jo, pedig porcelanhoz is javasolja.Elmentem venni egy harmadik ragasztot.B. mar teljesen kiakadt, szerinte dobjam ki a darabokat, ennyit nem er.Vegul a masodik ragasztoval, ruhacsipesszel osszekapcsolva sikerult osszeragasztani.Nem lett szep, de egyben van.Viragot ultettem bele.Mar nem csak az volt a fntos, hogy lassam meg, nezhessem, az, hogy meg tudjam csinalni..nem azonnal feladni.
Mert amivel dolgozunk erosit, akkor is, ha csak egy torott bogre..a kitartas a sikerelmeny szarnyakat ad az ujabb feladat elvegzesehez.
