Nehany eve olvastam Steinbeck: Erik a gyumolcs regenyet, (O irta az Edentol keletre masik remekmuvet is) Akkor ugy kepzeltem , nem letezik szomorubb tortenet, ami felulmulja.
Ralf Atya es Maggie tortenete utan kisse kivarva egy filleres boltban akadtam ra: A csipke romjaira.Idoben a tizenhetedik szazadba visz vissza, Franciaorszag, a csipkekeszites folszamolasa. 5 eves kislanyokat "gyujtottek" be csipket kesziteni, csakis vekony, hosszu ujjuakat, akiket 25 eves korukig dolgoztattak/ kinoztak..arra a korra megvakultak, puposodtak, amikoris kidobjak oket az utcara.Ezt szamoljak fel, szuntetik meg, maga a csipke behozatalat is az orszagba.
A tortenet tobbek kozott(tobb szalon fut a cselekmeny) egy testverparrol szol, a kicsi hugot viszik el, a novere marad es folyamatosan penzt gyujt arra az idore, amikor a hugat az utcara dobnak..ezt szeretne megelozni, kivasarolni Ot.Minden probalkozasnal keves a penze:(
Akaratlanul is hasonlit az ember, a mai elettel a sajatjaval es sokszor szegyelli el magat .Bar mindenkinek a sajat probemaja a legnagyobb, de megis hogy eltorpul ilyen parhuzamban.
A konyvhoz illett a lenvaszon ezustszurkes ruha, csipkehez hasonlo nyak es aljmegoldassal...szabad ,lengo szabasu, nyari forrosagban tokeletes.
Mezei angyalsohajt szedtem hozza akkor, igy adakozva a sok lany, no szenvedesenek, akik hozzatettek ahhoz, hogy mi a maban sokkal jobban eljunk.Nevelhessuk gyermekunket, oviba, iskolaba jarhassanak, sot, felsooktatasba, es ok maguk donthessek el mit szeretnenek...A mi Istenunk szabad valasztast adott nekunk , csak neha a hetkoznapi rohanasban annyi mindenunkrol megfeledkezunk...
