Mindig osszeszedem magam szuletesnapkor, karacsonykor, anyak napjan, elkepzelem milyen szepet es sokat mondok majd Neki.Mennyire orulok, hogy megszuletett, mennyi oromet hozott az eletembe..es amikor ott van a pillanat , a szo elakad, elfogy a levego, akkora az elerzekenyules.Mert talan nem is lehet mindent szavakba onteni,eleg az ami tortenik, ami a levegoben jatszodik.Az ember szavak nelkul is erti egymast.
Elmondanam azt is, hogy bar az elet rendje a felnoves, onallova valas, mondhatnam az a "munkank" befejezese, ha latjuk, hogy mindez sikerult..de en megis azt szerettem leginkabb amikor en gondoskodtam rola egeszen..a felevesrol, a ketevesrol, a negyevesrol...
Sokat repultunk..az oceanjaron a hosszu orakig tarto ules miatt a keringes terhelodik, tornak vannak eppen ilyen ulohelyzetre kidolgozva.Egyutt egyszerre csinaltuk, egyutt nevetve..mostanaban sokszor eszembe jutott.
Anyak napjara Audrey Hepburn konyvet kaptam, olyan konyv receptekkel, mely az eletet mutatja be , fozessel, fotokkal, nem hallott tortenetekkel.A lanya irta.
Szinten Audrey-s naplot...finoman figyel ram, figyelunk egymasra.Anyja es (Apja) fia:)
*meg mindig kedvenc fotom, 2 honaposan varatlan otlettel egy automataban keszult.
* a comment ne veszitse ertelmet, igy nem irom at..csak hozzateszem: a szinesznonek 2 fia volt, lanya nincs.
