Nem tudja idejet sem mikor gondolt vissza utoljara, nem, mar soha nem szokott razta meg a fejet lathatatlanul.Amin nem lehet valtoztatni csak elpocsekolt ido ugyis.
Minden elozetes nelkul kerult ele a kep, ossze vissza nezelodott a neten.Aramuteskent sajdult bele a fajdalom a foto lattan, felismerte azonnal..most majd mindig felidezi sopankodott magaban.Pedig nem akarja mar.Nem akar erzelmi eletet elni a multtal.
Az orbode mellett ket rendor allt, veluk egy vonalban a sorompo nyugalmi allapotban.
A lany felelmet legyozve lepett kozel, az egyik rendor kezebe tette az utleveleket.A rendor kimert, raeros mozdulattal nezett az egyik utlevelbe, majd ugyes kezmozdulattal, mintha autokormanyt tekerne kerdezte azzal jottek e.Hevesen bolintott a lany, meg is konnyebbult, hirtelen abba az iranyba nezett ahol a fiu parkolt a volan mogott.Ugynazzal az ugyes kezmodulattal intett a rendor, hogy a kocsi alljon be.A sorompo rovid idore felnyilt, majd hirtelen le is zarult.Mint egy fejezet az eletukben.Innen csapo 1 , indul az uj resz, aminek a forgatokonyvet senki nem ismeri, meg a foszereplok sem.
A sorompon innen 4-6 emeletes hazak helyezkedtek el szetszortan, korbe magas kerites zarta a kertet.
Az egyik ilyen epulet foldszintjen orvosi vizsgaloba kerultek, ahol alapos kivizsgalason estek at.Erre kesobb ugy emlekezett gunyosan: megneztek a fogakat is,mint a lovaket szoktak vasarokban.Kevesen ereztek/ertettek ki a keseruseget a maro mondatbol.Ezt kovetoen a szomszed haz harmadik emeletere kerultek, ujjlenyomatot vettek roluk.Tisztalkodasi lehetoseget kaptak, napi 3 x etkezest es emeletes agyat egy 56 ferohelyes szobaban.Itt evett eleteben eloszor kiwit, jut eszebe ismet.
Meg volt szervezve az egesz..kulonbozo orszagok, kulonbozo kepviseloi kinaltak magukat.Mind massal kecsegtetett.Orok nyar, jo munka, jo berek.Eleg hamar, harmadik napon meghallgatasra hivtak oket, kulon kulon.Miert jottek el, mi volt az ok.
Meg meg sem szaradt a tinta a dokumentumokon, (az ujjakon), otthon minden megszunt, amit negativumkent emlithettek volna.Vegyes hirek szivarogtak be a zart kozegbe.Ez a hely is meg fog szunni, fel lesz szamolva.Riadtan neztek egymasra, korul magukon, vajon mi lesz most, mi kovetkezik,hogyan tovabb...
Biztattak egymast,de mindenek elott onmagukat, azzal, hogy minden jo lesz, egyszeru es konnyu .Egy no azzal vigasztalta magat, hogy o az orok nyarba telepszik, ahol teli partikon bundat viselnek csupan jatekbol, eleganciabol, a teli hideg hianya okozta nosztalgiabol.Szemen latszott az, ahogy latja onmagat nercbundaban billegni.Mindenkinek szuksege van valamire, hogy amitsa magat, ellazuljon, szinte kabuljon, ahol senki nem kepes bantani.Ezek a privat alomvidekek.
Az instant alakult kozossegek nehany nap utan megszuntek, mindenki mashova kerult, mindenki kerult valahova.Buszokkal szortak oket szet, kis falvakba, masokat nagy varosok vonzasaba.Kezdodott egy uj elet, uj bizonytalansaggal, varakozassal..be kell olvadnod, nyelvet tanulni, dolgozni, meg akkor is , ha kozben tudod, hogy csak atmeneti allomason tartozkodsz..csak kileptel a vonatrol a peronra egy idore, majd futyul a kalauz, ha beszallas lesz.
8 honap mulva futyult, de a peronon a busz elindult veluk egy egy utcabol allo kisfaluba.
Vegulis az eletunk csupa megallokbol, kikotokbol, palyaudvarokbol, szallodakbol, nehol hazi panziokbol all.Csak kesobb enekli meg Presser ezt a Nagy utazas-t, melynek folyamataban elsz mar oly reg, csak nem tudtad soha megfogalmazni ugy, olyan szepen ahogy O.
