A ghost kakukkos ora a belso lepcsofeljarat fordulojaban helyezkedik el a falon, tavol a haloszobatol.Eppen olyan tavolsagra, hogy nem ebreszt de ha megis valamiert koran ebredek hallom .Sotetben szamolom hanyat kakukkol.Jatszom, mert kozben megnezhetnem nyugodtan hany ora van, de igy erdekesebb.A vegen mindig mosolyognom kell,olyan en titkom, az uj nap elso mozzanata.
Eszembe jutnak ossze vissza mozdulatok, egymastol fuggetlenul.Probalom megfejteni mi valtja ki azt, hogy eppen erre emlekszem vissza.Talan mert ott akkor megerint, gondolom.
Piros lampanal a villamoson ulo lanyt latom, amint lapoz a konyvben amit olvas.Nem lat korulotte mast.Ez a lapozas kivalt egyfele sovargast, az utazas kozbeni olvasas oromet.Az utazas kozbeni emberek hianyat, a kocsiban egyedul vagyok.Kenyelmes, mert celtol celba visz, de elszigetel.Ezen mar tobbszor gondolkodtam.A hianyban meg a zsufoltsag, a lokdoses is tud hianyozni.
Tajekozodom a szomszedban zajlo viharrol.Hozzank nem er el, csak Atlantic Kanadat erinti majd kisse.Hetvegen plusz lesz, mar ma sem volt vad hideg.
A mai este jo, halat ebreszt.Megbeszeles , osszebeszeles nelkul is, mindenki magaba vonult.Olvas, rajzol, fest, ir:)Csak Puskin csibeszkedik, Lola szemmel tartja.
Panda parnak kozott alszik, melyen.Valojaban a diszparna rajongasomrol es a szep takarokrol akartam irni, de nem banom, hogy elmaradt:)majd legkozelebb.