Thursday, June 25, 2015

hajnal...

... hat mult kicsivel es citrom fagyit nyalok.Jo dolog a felnottseg, gyermekkent ilyen megengedhetetlen  az embernek.
Osszeneztunk egy mokussal, o marad a mogyoronal vontam le a megbotrankozott tekintetbol.A varos lassan ebredezik, a forgalom alig eszrevehetoen surusodik, szakerto  fulem van hozza.
Visszaterve a fagyira, kremes, habos, pont tokeletesen savanykas, mintha visszautaztam volna idoben , amikor egyes helyeken eppen ilyet arultak.Mert volt ahol csak vizes, fagyott jegdarabos volt.De tudtuk a jo helyeket, ahova erdemes volt extra metereket , kilometereket megtenni.
Zart, bekes vilagomban  idill van, kirekesztve minden perpatvart, ami a vilagban zajlik.Minden faji, nemi, vallasi hovatartozast feszegeto feszultsegeket pattanasig feszito temakat.Az igazsag  az, hogy adnek nekik egy citromfagyit, rajonne mind, hogy ennel jobb nincs is.Meg koccinthatnanak is a tolcserrel..prosit..vagy cheers, vagy egeszsegedre...oly mindegy lenni, a fagyi elvonna a kicsinyes aprosagokrol a figyelmet.
Egy vilagmeretu kozos fagyizassal megoldhato lenne minden, kulonosen hajnal hatkor, napmeghatarozo, hangulat alapozo..aki nem kapna, megorulne a kivancsisagtol mi lehetett abban a fagyiban, hogy akik nyaltak..bocsanat ettek, mind vigyorognak...


p.s. ma vennem kell egy fagyi kimero kanalat, azzal szep gombos lesz , igy nem olyan tetszetos