Vartam hetekig a kepeslap vasarlassal, mivel akkora a kinalat, megneheziti mindig a kivalasztast.Aztan megvettem.Utana megvettem a belyeget egy napon, majd kivalasztottam egy idopontot, amikor egyedul vagyok, nem sietek.
Zenet kapcsoltam, megraztam idonkent nem ezt, egy masik hogombom es megirtam a lapokat.Feloltoztem es elvittem a postara.A postan kigyozo sor van ilyenkor mar, kisebb nagyobb dobozok indulnak el nagymamaktol fokent, ahogy megfigyeltem.Kisse szomorunak talaltam, meg akkor is, ha olyan vilagban elunk, amikor ez egy elfogadott, termeszetes jelenseg, hogy a nagyi csak telefonon hallja, vagy szamitogepen latja az unokat.Mindenhez hozza lehet szokni, meg ahhoz is, hogy az ajandekot nem keztol kezbe adjuk puszival pecsetelve.A szeretet igy is megmaradt, csak utaznia kell...
