barátság...

Van egy lengyel barati csalad, akikkel sok sok eve nagyon jo kapcsolatban vagyunk.Valahogy olyan , hogy nem olyan surun talalkozunk, de amikor igen, akkor sikerul mindig ott, abban a hangnemben folytatni, ahol abbahagytuk.Nincs nehezteles, sertodes soha.
Tavaly nyaron pl.telefonon at adtam fozos lecket a ferjnek, mert a felesege honapokig otthon volt.A gulyaslevest segitettem megfozni:D
Masik baratunk finn, neki terkepet keszitettem, utvonalat, magyarazattal, hogy jut el a noveret felvenni a torontoi repuloteren es onnan atmentek az allamokba azonnal.
Elofordult olyan is en Budapesten voltam es onnan szereztem muszaki segitseget a net segitsegevel a ferjemnek:)
Na de most a baratsagra akartam kiterni, mert ma jott a felismeres.Magyarokkal, soha nem sikerult megtartani ilyen hosszan a baratsagokat, valaki mindig megsertodott, azt tudom, hogy nem mi es jott az elmaradas, majd vege.
Azt gondolom masokkal azert sikerul baratsagban maradnunk, mert a kozos nyelv egyikunknek sem a sajatja, es sokminden elvesz, nem ertheto olyan precizen, sot, el sem hangzik olyan pontosan, plusz a kulturalis szokasok kulonbozoek...csak ez lehet, mas, jobb indokot nem talalok, pedig kerestem regota.
Erre mondjak, a sertodes: lost in translation:)

* a finn barat abszolut tagadja a gps, stb hasznalatat