Egyik kedvenc filmem neztuk meg, es bar lattam mar tobbszor, de annyira felkavart , hogy sirtam, es a siras nem megvalto volt.Maradtam feszult, erzelmi hullamvasut tetejen.
Ha szeretek egy konyvet vagy filmet ujra es ujra olvasni , nezni, mindig probalom mas szempontbol kozeliteni. Olyan sokszor hallani, hogy valakit nem szeretnek jol, rosszul szerettel,Mindig morgolodtam ezen, legtobbszor csak magamnak, mert vannak kifejezesek, fogalmak, amit nem ertem hogy lehet fokozni.Valakinek van vagy meltosaga, vagy nincs, vagy tisztesseges vagy nem, olyan nincs, hogy van egy kis tisztessege.Ezert zavart a szeretesben is a minosites. Ha valaki ilyen betonfalakat epit maga kore, mint a fohos a rosszul szeretesbol, azt valoban csak jol szeretve lehet lebontani, vagyis szeretve.Akit jol szeretnek, az nem zarkozik.Most ereztem at a legmelyebben milyen piszok nehez szeretni, es engedni szeretni. A film sok szinten szemlelteti a szeretest, a jol szeretest.Fiu es lany kapcsolatban, baratok kozott, no es ferfi kozott.
Amikor valakire raerzunk, hogy kincs, hogy mekkora ajandek, mar maga csak az is, hogy ismerhetjuk, ott minden eronket be kell dobni, hogy jol csapodjon le a szeretetunk, hogy minden porcikajaban onzetlennek erzodjon, mert az.
A filmbol kiragadva , kedvenc idezet, szabadon forditva.
'Minden reggel az a 8-10 masodperc a legboldogabb a napomban, amig haladok a lepcson az ajtodig, mert abban a nehany masodpercben remelem, hogy mar nem valaszolsz, mar nem laksz itt'(ez a mondat arra utal, hogy a matek zseni mar nem takaritokent mukodik)
Matt Damon tokeletes volt a szerepre.Olyan gazdag kifejezeskben az arca, a szeme, ahogy a mosolya szinte megvilagitja az egesz szobat, amikor kiul az arcan.
Robin Williams nincs a kedvenceim kozott, de ebben a filmben Oscar dijas az alakitasa.
Mindamellett, hogy igy felkavart igy megmozgatott, vagy talan eppen azert, tudom, hogy ujra fogom nezni, ugy 1-2 ev mulva.
