Thursday, November 7, 2013

néha szóba állok magammal..


-Mondd keszulsz mar a karacsonyra!?

Nem, meg egyaltalan nem, nekem ahhoz hangulat kell mindig.Egyelore nem talalt meg/el.


-Hangulatember vagy?

 
Inkabb ugy fogalmaznek, nem szoktam kovetni semmit csak azert mert van, mert  kell.Szeretem magam eldonteni mikor mi a jo nekem.Betartom a szabalyokat, de a szivhez kotodo alkalmak, unnepek, igenis hangulatot kivannak, kulonben nem ernek semmit.


-Mashol, messze  jarsz, min gondolkodsz?

 
Egy erdekes kettosseget elek meg az elmult es kovetkezo hetekben, mint kivulallo is vizsgalom, analizalom, de reszt is veszek benne egeszen.Tudod a nagyvarosi elet jol megy nekem, ahhoz soha nem kell szorongas, izgulnom, hogy sikerul  e.Mit hol keressek, kitol kerjek segitseget.Kisvarost is megtanultam, konnyen ment.Azt hiszem ott ereztem magam eloszor kozossegben, szo szerint tartozva valahova.A millios szamu nagyvarosok ezt meretuknel  fogva kizarjak.Most tanulom a videki , kisletszamu kozosseget, az eletuket.Ha egyetlen szoban kellene hirtelen jellemeznem, azt mondanam :tiszta, es nem a tisztalkodasi szokasukra utalok ezzel.
Rajottem az emberek a varosi elettel romlottak el olyan igazan, olyan nagyletszamban.Nagyobb varosokban talan soha nem talalkozunk ketszer ugyanazon szemellyel, kiveve egy szuk kort, ahol dolgozunk, lakunk.Felismertek a hibazasi lehetosegek szamtalan sokasagat, lehet nem igazat mondani, lehet becsapni, igerni, soha tobbe nem talalkozunk elven.Egy videki kozosseg ezt eleve kizarja, az iratlan de letezo torvenyevel.Itt is , mint barhol a vilagban, kivancsiak rad, egeszen addig "gyanus" vagy, amig el nem meseled csaladod, gyermeked, otthonod, bajaid, oromeid, buszkesegeid, gyengesegeid.Megerzik valahogy azt is, ugy van, ahogy mondod, egy leszel kozuluk, beillesztettek.Mar neveden szolitva kerdezik mi lesz a vacsora, nezted e a sorozatot a teveben, vettel el mar karacsonyi ajandekot, veled egyutt nevetnek azon is, hogy koran elaludtal.


-Tudnal videken elni, ilyen kis kozossegben?

 
Azt hiszem meg nem, meg szuksegem van a nagyvaros kinalta kenyelmekre, mert mikozben a negativumat hangsulyozom, a pozitivumat elkenyelmesedve elvezem jomagam is.Nincs  ebben semmi, jo ideje  divat panaszkodni, mergelodni, elegdetlenkedni, ember vagyok, en is csapdaba estem.


-Minek orultel ma? volt e oromod?

 
Igen, a termeszet (is) ma is adott..lattam egy sargan viragzo pitypangot ma, November 7-en.Lattam szelkavarta faleveleket tancolni, jatszani az uttesten, a nagy forgalmat kijatszva keringoztek.Kell ennel, szebb egy egyszeru csutortokre?


-Koszonom a beszelgetest!

 
En koszonom, ideje volt szoba allnod velem, magammal:)


*pic. a netrol

8 comments:

  1. Drága Ágnes, ezeket akár én is írhattam volna, annyira ugyanezeket gondolom. Úgy is írhatnám: megfogalmaztad (nagyon szépen!) helyettem:))

    Puszillak:)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Ilyenkor szoktam azt gondolni Orsika, nem veletlenul olvasgatjuk egymast:)Koszonom, kedves szavaidat!

      puszillak:)

      Delete
  2. :))))Tüneményes ötlet önmagaddal riportot készíteni!
    A kép gyönyörű! Textilkép?

    ReplyDelete
    Replies
    1. Kosoznom Monika:) a neten talaltama kepet, ahogy tancolo faleveleket kerestem, majd visszanezem, nem tudom, hogy az e.

      Delete
  3. En szoktam is Rozsa:)csak most elegge elmaradtunk a csevegessel, mar esedekes volt! Es igen, igazad van, ezek a legoszintebbek, meg tapintatra sincs szuksegunk:)
    Koszonom, viszont szepet kivanok!:)

    ReplyDelete
  4. A kép engem is megfogott, s próbálkozom hátha átmegy a komment. Szép, munkás hétvégét neked!

    ReplyDelete
    Replies
    1. Orulok, hogy sikerult!!nem tudom az okot.
      A kep engem is azonnal megfogott, valami ilyet lattam az uttesten:)
      Koszonom Aniko!! puszi:)

      Delete