,,,,a motor halkan zummogott, az autot a hirtelen pirosra valto lampa megallasra kenyszeritette.A kisvaros kihaltnak tunt a kora delutanban.Cipouzlet kirakata kinalgatta magat a lampanal veszteglo autosoknak-Nezd milyen klassz az a papucs! a lany ujjaval kiserte a mondatot.
-Az a zold?kerdezte a fiu.
-Igen, az a puma,- valaszolt a lany.Majd hirtelen csodalkozasara, a kocsin bekapcsol a veszvillogo, pedig a lampa zoldre valtott mar, es csak azt latja a fiu hirtelen eltunik az uzletben.Nehany pillanat mulva a kocsi mellett all mar, egyik papuccsal a kezeben.
-Tartsd ide a labad!mondja gyorsan, izgatottan
-Tokeletes, mosolyogni is elfejtve csodalkozoan valaszol meg mindig a lany.-Tudod nem mindig figyelek(ugy tunik), de a fontosakat tudom, a labmereted is-, hadarja a fiu, de mar O is mosolyog.Par pillanatnak tuno percek mulva megjelenik a becsomagolt papuccsal, es a lany olebe nyomja, sietosen tovabbhajt-- az auto moge szorult utasok, akik semmit nem sejtettek a pillanatbol, dudaltak, integettek es valoszinu ide nem illoket, a pillanthoz nem illloket kivantak nekik..
A lany, akit magaval vitt a felismeres, a pillanat varazsa , annak a mondanivaloja, atszellemult tekintettel nezett a fiura, mintha most latna eloszor, ebben a felismereseben eloszor...de visszatekintve idoben, nem utoljara .
