Sunday, May 8, 2016

anyák napjára...


Mindig osszeszedem magam szuletesnapkor, karacsonykor, anyak napjan, elkepzelem milyen szepet es sokat mondok majd Neki.Mennyire orulok, hogy megszuletett, mennyi oromet hozott az eletembe..es amikor ott van a pillanat , a szo elakad, elfogy a levego, akkora az elerzekenyules.Mert talan nem is lehet mindent szavakba onteni,eleg az ami tortenik, ami a levegoben jatszodik.Az ember szavak nelkul is erti egymast.
Elmondanam azt is, hogy bar az elet rendje a felnoves, onallova valas, mondhatnam az a "munkank" befejezese, ha latjuk, hogy mindez sikerult..de en megis azt szerettem leginkabb amikor en gondoskodtam rola egeszen..a felevesrol, a ketevesrol, a negyevesrol...
Sokat repultunk..az oceanjaron a hosszu orakig tarto ules miatt a keringes terhelodik, tornak vannak eppen ilyen ulohelyzetre kidolgozva.Egyutt egyszerre csinaltuk, egyutt nevetve..mostanaban sokszor eszembe jutott.
Anyak napjara Audrey Hepburn konyvet kaptam, olyan konyv receptekkel, mely az eletet mutatja   be , fozessel, fotokkal, nem hallott tortenetekkel.A lanya irta.
Szinten Audrey-s naplot...finoman figyel ram, figyelunk egymasra.Anyja es (Apja) fia:)


*meg mindig kedvenc fotom, 2 honaposan varatlan otlettel  egy automataban keszult.



* a comment ne veszitse ertelmet, igy nem irom at..csak hozzateszem: a szinesznonek 2 fia volt, lanya nincs.