Monday, December 22, 2014

egymás ajándékai...


...halk, csilingelo nevetesek, osszebujos , elfojtott pusmogasok, apro, meztelen  talpak puha csattanasai a sotetben...gyermekkorom .
A noverem egy idos neninel lakott berletben meg akkor.Volt egy szobaja a nagy hazban, a konyha, furdoszoba , etkezo, nappali kozos volt, hasznalhattuk, a neni szerette a tarsasagunkat, mert tobbszor nyaraltam/teleltem ott.Meg ezt is szerette.Volt egy nagyon szep negyven koruli lanya, akinek nem volt csaladja, de megszamlalhatatlan gyonyoru porcelan baba kollekcioja,uveges szekrenyben elzarva.A lanya az emeleten lakott, kinti sok lepcsos feljarassal.Kitalalta, ha reggel kopog, ez a kozos jelunk, menjek fel hozza, ugy haloingesen, mezitlab, hogy ne csinaljak zajt.Minden kopogasnal szaladtam sebesen, hosszu , kocos hajam lobogott, a haloingem hossza sem tudott fekezni.Az anyja sokszor mondta ilyenkor, hogy a lanya bolond, hallottam, de nem erdekelt.Olyankor az agyaba kellett beulnom, betakart, reggelit keszitett nekem, es meselt, amig kakaoztam.Mindig csillogo, csillagszoroszemuen nezett.Eppen ugy, ahogy en neztem a szekrenyekben a babakat, ahitva egy erintes utan.Kitalalta.Egyszer kivett egyet es a kezembe adta.Hirtelen egyik masodpercrol nottem fol a feladathoz, ovatosan fogtam, mint a karacsonyfadiszeket kell, a gomboket, levegot is alig mertem venni.Nem tartott sokaig az egesz, de az elmeny annal tartosabb maradt.Soha senki nem foghatta meg azokat a babakat csak en, csak egyszer, csak kettonk titka maradt, mint a kopogos jel.Neha elvitt fagyizni, olyankor mondatokat tanitott nekem, ha valaki megkerdezi hova megyunk, valaszoljam azt:"gatyast fogni" addig soha nem hallottam ezt a kifejezest, es hogy oszinte legyek, azota sem:) Harsanyan nevettunk az elkepedt embereken, amikor mondtam , mint egy betanitott papagaj, megyunk gatyast fogni.Szerette megbotrankoztatni az embereket, szerettem, hogy ilyen volt.

Egymas ajandekai voltunk, most jottem ra.


Boldog, Meghitt Karacsonyt Kivanok Mindenkinek! 

Szeretettel, Agnes.