Tuesday, April 15, 2014

A virágok nyelve...

... cimu regeny, Vanessa Diffenbaugh  hipnotikus, megmozgato,  elegánsan írt elso regenye. Szepen szovodik  a mult  a jelennel, elenk portret allit egy  felejthetetlen fiatal norol, aki viragok ajandekozasaval  segit  valtoztatni a masok eletet is, mikozben kuzd, hogy legyozze sajat zaklatott multjat.
Ebben a viktorianus klasszikusban azt mondjak a gyongyvirag szimbolizalja a boldogsag visszatereset.Bar ez a regimodi kedvenc tucatnyi viragot ad, ennek ellenere csak rovid egy hetig csodalhatjuk.

Megrendelem a regenyt, sajnos nem tudom magyarul kaphato e, ugy lenne igazan jo.
Nagyon szeretem a gyongyviragot, mindent vele kapcsolatban,  ugy,ahogy van, ahogy megjelenik.A feher  formas viragait, az illatat, a szerenyseget, a rovideletuseget, a jellemzeset.
Nem lattam meg itt soha, ami nem jelenti azt, hogy nincs.

Otthon barkinel jartam, jarok, olyan termeszetesen fordul elo, mint az, hogy sut a Nap.Addig is szerettem, de mint oly sokmindenben , ebben is ervenyesul a hiany erositett vagy utana.Minden evben probalkozom, elultetem, eddig egyetlen viragot hozott a masik hazban meg.Egyetlen egyet:)
A zold levelei rendesen kibujnak minden probalkozasnal, de a virag elmarad(kiveve azt az egyet)
Az iden is ultettem, most cserepbe, interneten olvasott, latott kulonbozo szaktanacsokkal ellatva.

Kivancsi leszek, mert most egeszen mashogy csinaltam.Beaztattam nehany oraig, bevagtam a gumofelet kisse, hogy osszezavarjam es megszivja vizzel magat, keljen eletre mielobb.
Azt is tudom, ha nem sikerul, az sem fog megakadalyozni abban, hogy jovore ujra ultessem.Nem vagyok felados, egyszer sikerulnie kell..