Monday, December 16, 2013

a várakozásról...

 borso baby és a képezelet

Hello, szia Erzsike!-szol a turelmetlenul csorgo telefonba B.
-anya most nem tud jonni, merges.
-a kutya az eloszobaba pisilt..latod Te is?
Nem, csak elkepzelem, en itthon vagyok.

-a hazikodban vagy?mi az a kepezelet?
A kepzelet az, amikor csak mi latjuk, csak magunknak.

-Neked is pisilt a kutya, a te kepezeletedbe?
Igen, elkepzeltem, hogy pisilt.
-Mikor jossz a mi hazikonkba ide?
Most nem is tudom
-Mikor tudod majd Erzsike?
Este mar tudni fogom, majd kesobb telefonalok.Koszon el a noverem.
-Szia Erzsike!-akasztja fol a kagylot B.

-Anya, Neked is van kepezelet?
Igen, van nekem is.De nem kepezelet, kepzelet.

Tagul a pupillaja,szaja nyilik, mar a kepzeleteben jar, es meg nem is tudja:)

foto:nem B, egy abban a korban levo kisfiu, amikor a beszelgetes tortent.

Varakozunk, hol rovid tavon, hol egeszen tavolra elteve, szinte elraktarozva.Valamire mindig varakozunk, alkalmankent tobb mindenre is egy idoben.Megis ugy kepzelem mi nok varakozunk a legtobbet, mi varjuk haza a csaladot, varjuk az elsoket a gyermeknel, majd a sikereket, lebontva reszleteiben az elet apro oromeit, ertelmet ,mi valahogy kihangsulyozottabban varjuk, varakozzuk.
Szamtalan varakozasom van pillanatnyilag is, egeszen belathato idobeniek es olyan tavoliak, melyek csak korvonalaznak eppen egy elmosodott foltot.Ilyen tavoli meg az is, amikor borso bebi kis torteneteit is osszerakom majd egy konyvbe, olyan majdnem mesekonyvbe, ki masnak , mint maganak borso bebinek, aki mar reg nem bebi, es reg nem borso, de nekem legbelul az marad, kepezeletben mindig az:)