Sunday, September 22, 2013

három hét múlva...

 Az ilyen kisebb, megfazasos betegsegeket sokszor szerettem, annyi mindenhez ad idot.Egesz nap haloingben olvasni, filmeket nezni, irogatni... egy egy haloinges korsetan meglatni az  uj leveleket, ahogy sutan, felszegen bomladoznak, nyiladoznak nekem.Azt hittem az iden mar nem ad uj levelet a serult fa, de meg eleg sok helyen latok jelet .Szereti a torodesem.
Harom het mulva Halaadas.Hajnali ebredeseim resze a lelkem oltoztetese, mert mar keszulok, meg akkor is, ha a masodik ebben a hazban.Azt kepzeltem nem maradunk ennyi ideig itt.A tavalyi serult, fajoan irott sorokat ma olvasva , es mennyi minden tortent azota, mar mashogy latom, mast jelent az unnep is.Meg nem tudja senki, de szepet fogok varazsolni, elso lepese lesz, amikor elviszem a korhazba is a lapot...vagyis felalltam, kepes voltam, vagyok.
Mi nok adjuk tovabb, visszuk at a hagyomanyokat, szokasainkat, mi jarjunk peldaval elo...en  most ujbol mutatom mar, a jo peldat, olyan szepen , sutan, szegyenlosen fakad, mint a fam uj levelei, eppen olyan torekeny is, de majd erosodik, minden evvel, minden evben amikor ujrahajt.