Thursday, July 4, 2013

ajándék...


..holnap utban hazafele beterek a templomba.Mar erzem a huvoset, csondjet, tomjenes illatat.Megkoszonom ujra es ujra , hogy jok hozzam az emberek, a csaladom, a gyermekem.
Mert neha ugy kell menni es ugy kell tenni, hogy csak egeszen varatlanul, szokatlanul, mint annyi mindent szoktam en.
Jo az a simogato csond, jo az, hogy nem kerni megyek, hanem megkoszonni, nagyon jo.
Tul szomoru voltam ahhoz, hogy leirjam, Lola szetragta a kezzel csinalt tollamat, es huncut szemmel vart,  labdajaval a  szajaban:dobaljam, vele foglalkozzam.Elkonyveltem a zsak cipom-szandalom-papucsomhoz a kart.
Ma hazajottem es egy doboz vart, B. e-bayen rendelt nekem egy tollat, akkor azonnal, csak nem szolt:)mar csak a  tinta hianyzik, ahhoz, hogy szepen, kezzel irjak levelet, vagy naplot.
Gyonyoru ez a toll, ez a gesztus, ez a belolem/lunk oroklott tulajdonsag, a mindig adni, nem feltetlenul azert, mert kaptunk, csak az adas oromeert..