Wednesday, January 16, 2013

Lola az ablakban...


..a kocsibol ahogy kilepek, elso dolgom a folnezes, mert tudom, hogy varnak, nez az a tunderi szempar, akinek en vagyok a vilag kozepe.Meg akkor is, ha magamrol egeszen masokat gondolok eppen, es a vilag kozepenek a kozeleben sem jarok.Ilyenkor azt hiszem levegot sem vesz addig, amig fol nem erek, amig az olembe nem ugrik, kapok egy fulmosast, millio puszit, a hajamra foleg, mert kibujnek en a puszik alol, ha tehetnem, de levesz a labamrol..Lola, az en tunderi kiskutyam.
Ugy adodott, hogy ketten vagyunk ma , a macskak teli almot alszanak, rajuk nem szamithattam, Lola viszont kifejezetten imadja a monologjaimat, amit ilyenkor hall tolem.
A reggeli rajz mar ezert esett, mert tudtuk, hogy igy alakul.Szoszmotoltunk konyhaban, furdoszobaban, joves menes, mindenutt a nyomomban, kivancsi, erdeklodo, es lelkes, rajong.Es vegre leulunk diot enni, aminek nagyon orul.Eszi velem, egy kis falat neki, egy nagyobb nekem.Megy ez nekunk.A diotol ilyen okos:)
Olvastunk, irtunk,telefonaltunk sokaig, mikozben el is aludt az olemben.Faraszto esteje lehetett velem, mert horkol, ugy alszik...en meg keresek egy filmet..