Saturday, January 12, 2013

a kiskalóz...



...a kismadarat a learazottak kozott lattam meg, azonnal kiemeltem, haza hoztam a tervvel, hogy majd keresek neki szemet, ismet teljes ertekuve varazsolom.
Kozponti helyre allitottam itthon, mindig lattam, es kozben arra gondoltam, hanyszor tortenik ez emberekkel vajon.Egy ilyen szempont szerint vizsgalo eloadason is voltam nem tul reg, ahol azzal foglalkoztak ami napjainkban valami eszetlen mertekben elhatalmasodott, mindenbol  a legeslegjobb kell csak.Vagy legalabbis, amibol azt tudnak csalni, modositva a tudatot.Ezert szoktam le a ki mit tud, eneklos  versenyekrol is.Egyszeruen nem birom nezni, az elfogult , izlesficamodott, szubjektiv donteseket, melyeknek legtobbszor semmi kozuk a johoz, a szephez az ertekhez.
Erdekelne mi tortenik a tobbiekkel, akik nem a legjobbak, de nagyon jok? Talan egy egy alkalommal jobbak is, soha nem derulhet ki.Igy vannak kiselejtezve, bedobva a hibas, ertektelenek koze.Pedig ez csak egy szempont, egyetlen megkozelites.
Nem tudok valtoztatni tudom, csak neman szenvedni es vigasztalmi magam azzal, hogy a madarkan legalabb segitettem:)
Es hogy meg kulonlegesebbe tegyem, kapott a szemere egy foltot, igy vaganyabb, egeszen bator kismadarnak  nez ki.Hozza egy szep salat is, ha mar sapka van.
Igy most ki mer barmi csufondarosat is mondani neki?O a kis kalozmadar:)